Ebben a háromrészes blogbejegyzésben a szöveg alján linkelt tanulmányból olvashatók részletek.  Az idézett tanulmányban a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület (MMSZKE) alapító elnöke és képző tanára, Németh László, összegezte a szocioterápia, különféle iskolák szerinti fogalmát és alkalmazási területeit, melyben a művészetterápia, mint a szocioterápia egyik alkalmazott módszere, jelenik meg.

„A művészetterápia épülhet bármely művészeti ág technikájára. A művészetterápia összehangolja a művészet kifejező eszközeit és a terápiás hatótényezőket, amelyeket a terapeuta egy tervezett folyamaton belül a páciens élmények megragadhatóságával alkalmaz terápiásan. A művészetterápiában a terapeuta és a páciens interakciója a műalkotáson vagy művészi tevékenységen keresztül történik. A művészet eszközeivel kifejezett élmény, vagy az átélt élmény lehet az elemezés, megértés tárgya, vagy maga a terápia. A művészetterápiában a kifejezett lélektani tartalom manifesztuma – alkotás részének - esztétikai értéke nem bír jelentőséggel. Terápiás szempontból az „esztétikailag értékes” alkotás, és az „esztétikailag értéktelen” alkotás is ugyanolyan értékű terápiás eszközként használható fel a terápia folyamatában.

Az aktív művészetterápiában való részvételnek, illetve a befogadó művészetterápiának nem feltétele a művészi tehetség megléte, a művészetterápiás eszközökön keresztüli önkifejezés a mindennapi kreativitással teljes értékű és érvényes kifejezést tesz lehetővé.

Alapvetően négy művészetterápiás megközelítés lehetséges. Az egyik az aktív (cselekvő résztvevő) művészetterápia, ahol a terápiás folyamaton belül az adott művészeti technikával fejezi ki, illetve jeleníti meg az élményeit a páciens. A másik a befogadó (receptív, élményfeldolgozó) művészetterápia, ahol kész műalkotások által a páciensben keltett pszichés hatások átélése, megértése, feldolgozása történik. A befogadó művészetterápián való részvétel minden esetben mintát is jelent az adott művészi kifejezési formára vonatkozóan, amely tapasztalat akár alkalmazható, vagy kipróbálható az aktív művészetterápiás
helyzetben.

Mind az aktív, mind a befogadó művészetterápia, további két terápiás megközelítésre épülhet. A művészetterápia alkotásközpontú (szublimációs) megközelítése azt jelenti, hogy adott művészeti önkifejezés, és az alkotás folyamata hordozza a terápiás hatást, így az alkotás létrejöttével zárul a terápiás folyamat. Az alkotásközpontú terápiák esetében hangsúlyos lehet az alkotások esztétikai tartalma, mert az elkészült alkotásokat sok esetben kiállításokon/rendezvényeken mutatják be. A művészetterápiában amikor az alkotás a terapeuta és a páciens kommunikációjának az alapja, akkor az elkészült alkotáshoz kötődik egy megbeszélés, értelmezés, alkotáshoz kötött jelentéstulajdonítás, amely így a szabadasszociáción keresztüli „feldolgozása” az adott művészi kifejezésnek.”

1. rész: Mi a szocioterápia - 1. rész

2. rész: Mi a szocioterápia - 2. rész

Az idézett tanulmány teljes szövege itt olvasható

Ebben a háromrészes blogbejegyzésben a szöveg alján linkelt tanulmányból olvashatók részletek.  Az idézett tanulmányban a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület (MMSZKE) alapító elnöke és képző tanára, Németh László, összegezte a szocioterápia, különféle iskolák szerinti fogalmát és alkalmazási területeit.

„A szocioterápia edukációs része önálló terápiás elem, illetve a közösségi fejlesztés esetében önálló fejlesztő hatású módszer.

A szocioterápia a betegség hatására kialakult szociális készségek korrekciójától, az egészséges személyiség kompetencia alapú fejlesztéséig tart.

E széles tartomány hordozza magában azt a lehetőséget, hogy a gyógyuláshoz vezető úton a terápiát, a gyógyulást követő „normalizálódást”, valamint az életminőség fejlesztését is magába foglalja a szocioterápia.

Sajnos a szocioterápia mai alkalmazásában (…) nem használják ki a szocioterápiás eljárások teljes vertikumát. A gyógyító és fejlesztési modellt képviselő szocioterápiás eljárások is, vagy a gyógyításban, vagy a fejlesztés területében fogalmazzák meg a kompetenciájukat. Miközben eszközeikben és módszertanukban ott van mind két terület potenciálja.

A gyógyítás és a fejlesztés erőszakos szétválasztása eredményezi azt a hasadtságot, hogy az ember életét kísérő intézményes viszonyokban (iskola, munkahely) nem tud természetes szemléletként közvetítődni és működni, az önismeret, és az önmaga életét és környezetét alakító emberi cselekvés modellje.

Orvosilag definiált pszichés problémával kell rendelkeznie valakinek, hogy segítséget, fejlesztést kapjon.

Ez a segítség pedig az egyes szektorok érintkezése nélkül - szeparáltan – történik. Miután a szektorok közötti rendszerszintű együttműködésre igen csekély az esély, ezért a szocioterapeutáknak, mint szakembereknek kellene azt a hidat képviselni, hogy az egyének igényeinek megfelelő, minősítés nélküli társadalmi közszemlélet vegye körül az egyént, illetve az egyén az igényeinek megfelelően kapjon támogatást önismeretében és társadalmat/környezetet alakító magatartásformáinak kialakításában.(…)

Minden terápiás forma meghatározásánál fontos hangsúlyozni a Pszichiátriai Szakmai Kollégium által is lefektetett azon elvet, hogy „minden humán tevékenységre építhető szocioterápiás eljárás, amelynek terápiás értéke csak akkor lesz, ha nem a tevékenység puszta gyakoroltatására szorítkozik, hanem a személyiség kibontakozását, differenciálódását, társas viszonyainak dinamizálását szolgálja.”

1. rész: Mi az a szocioterápia - 1. rész

3. rész: Mi az a szocioterápia - 3. rész

Az idézett tanulmány teljes szövege itt olvasható

A következő háromrészes blogbejegyzésben a szöveg alján linkelt tanulmányból olvashatók részletek.  Az idézett tanulmányban a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület (MMSZKE) alapító elnöke és képző tanára, Németh László, összegezte a szocioterápia, különféle iskolák szerinti fogalmát és alkalmazási területeit.

 „A Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület (2004) a következő meghatározását adja a szocioterápiának. A szocioterápia hozzájárul egy nyitott, elfogadó társadalom kialakulásához.

A szocioterápiás/közösségépítő csoportok működése a minősítés nélküli életre felkészítést, a személyes kiteljesedést, valamint a társadalomban lévő egyéni és közösségi kultúrák sajátosságainak elfogadását célozza.

A szocioterápia további célja a "tanult tehetetlenség", és a minősített egyéni helyzetből, az azonosságtudattal és "kompetenciával" élt egyéni helyzetbe való eljuttatás.

A szocioterápia/közösségépítés eszköze, az emberek természetes közegét jelentő intézményekben (iskola, munkahely, művelődési intézmények), valamint a civil társadalomban és a klinikumban működő csoportok, amelyek hozzájárulnak a nyitott, toleráns társadalmi működéshez.

A szocioterápia további eszközei a komplex művészetterápiás módszer (képzőművészet, mozgás, zene, biblioterápia), az empowerment (képessé tétel/hatalommal való felruházás) technikák, valamint a közösségépítés és demokratikus működési gyakorlatot szolgáló közösségi cselekvés (…)

A közösségi fejlesztés megközelítésében – a tanult tehetetlenséggel szembeni – kompetencia alapú életre való „rátanulás” – önismeret, és az önismeretre épített új társadalmat/környezetet alakító magatartások megtanulása - van a fókuszban. (…)”

2. rész: Mi az a szocioterápia - 2. rész

3. rész: Mi az a szocioterápia - 3. rész

Az idézett tanulmány teljes szövege itt olvasható

Az alább linkelt videó arra az ambivalens tényre reflektál, miként lehet egy közösségi platform, nevével ellentétes hatással az emberek életére. A posztban arról is szó esik, hogy mégis, hogy jön ez a téma ide (mármint a blogra).

Közösségi, mégis elszigetel?

Az ember régi, törzsi életmódjából megmaradt igénye, hogy tudja, akivel találkozik, pontosan "melyik törzshöz tartozik", vagyis barátságos vagy ellenséges magatartásra számíthat-e tőle. Ez alapján dönti el, életére nézve jó-e az illető közelében tartózkodni, vagy fusson el, esetleg támadjon. Ugyanígy ő is átadja ezeket az információkat. Ez a fajta kommunikáció nagyon leegyszerűsített, hiszen akkor hasznos, ha minél gyorsabban és érthetőbben adjuk és kapjuk azt az információt, ami alapján dönteni tudunk.

Miért teljes katasztrófa az összes közösségi oldal? – teszi fel a kérdést az alábbi tízperces Vox youtube video szerkesztője:

Why every social media site is a dumpster fire?

A közösségi médiában, és úgy általában a neten – vagy akár óriásplakátokon – közölt üzenetek jelentős hányada részben azért olyan amilyen, mert az ember szociális viselkedésének számtalan jellemzője közül erre a bizonyos "törzsi nyelv" szerinti tájékozódásra épít. Sőt, még rá is erősít, amivel egyre nagyobb távolságot hoz létre a kicsit is különbözően gondolkodó emberek között. Mindehhez hozzáadódik, hogy a rengeteg hozzáférhető információ ellenére leginkább mégis csak a saját meggyőződéseinkhez jól rímelő tartalmakkal találkozunk, ami nem pusztán az adott platform algoritmusa miatt van. Mi magunk is többségében ezt keressük, és ezt fogadjuk el, mert szükségünk van a visszaigazolásra arról, hogy helyesen élünk, vagyis egy életképes közösség életképes tagjai vagyunk. És mert kényelmesebb is azt nézni, hallgatni és olvasni, ami egy az egyben saját elképzeléseinkkel azonos.

Nem csak a cikkek, posztok címei és a kommentek válnak egyre leegyszerűsítőbbé, és így egyre szélsőségesebbé, de a szövegek tartalma, saját választásaink is egyre egyoldalúbbak. Így viszont nagy az esély arra, hogy összességében félreinformáltak leszünk, a hatalmas információ dömping látszata ellenére valójában torz képet látunk és egyre kisebb részét ismerjük a világnak. Ennek aztán számos hátránya lehet, például törekvéseinkkel ellentétben éppen hogy gondolkodásunkban merevebbé, lehetőségeinket tekintve pedig zártabbá és kiszolgáltatottabbá tesz minket.

Nem összeesküvés, pusztán etikátlan üzleti logika

Egy adott, profitorientált oldalnak (és a közösségi média oldalak ilyenek) fontos, hogy látogatója minél több időt töltsön el rajta, mert így hatékonyabb lesz a tartalomszolgáltatásra befektetett pénz és idő, és több lesz a hirdetési bevétel is. Ahhoz viszont, hogy több időt töltsünk el egy adott oldalon, minél egyszerűbb és gyorsabb ingerek révén azt kell éreznünk, hogy nézeteink, gondolataink az épp kommunikált témában azonosak a többiekével, de minimum elismerésre méltóak, mert ellenkező esetben előfordulhat, hogy eltávolodunk az adott közegből.

Így viszont nem kényszerülünk egyes nézeteinket, elképzeléseinket árnyalni, vagy időnként újragondolni, tanulni, ismereteket újrastrukturálni stb. Ráadásul, mivel ettől elszokunk, a folytonosan jutalmazó visszacsatolást viszont megszokjuk, egyre kevésbé nyitunk másféle irányokba, és egyre kisebb az a kör, ahol komfortosan érezzük magunkat.

Pedig ma már ennél szofisztikáltabb működésre is képesek vagyunk – amennyiben azt gyakoroljuk, azt erősítjük magunkban. Sőt, valójában ez a törekvés nem csak lehetőség, de tulajdonképpen, a békés együttélés feltétele is.

Változó való világ

Közhely, olyan világban élünk, ahol az információ gyorsan és nagy távolságokba jut el, és ahol sokféle ember találkozik egymással. Számtalan érdek, elképzelés és gondolkodásmód kerül így gyakran egy virtuális vagy fizikai térbe. És ehhez nem is kell messzire menni, megfigyelhető akár egy országon vagy településen belül is. Egyébként is nagyon úgy fest, hogy jelenleg a Földön szükségünk is van földrajzi területeken, népeken, kulturális különbözőségeken átívelő informálódásra, kommunikációra és közös megoldásokra.

A közösségi média persze hozzásegíthet ehhez. A kezdeti lelkesedés után mégis ma már arról beszélünk, hogy ezek a webes felületeknek (Facebook, Instagram, Twitter stb.) miként erősíthetik az ellentéteket, mélyítve ezzel a szakadékot és a konfliktusokat társadalmi csoportok és az egyes emberek között is.

Találkozások

Hogyan kapcsolódik mindez a szocioterápiához?

Akadnak olyan értékek, melyeket a különböző módon élő, gondolkodó emberek közös nevezőként erősíthetnek egymásban és önmagukban, anélkül, hogy elvárnánk, mindenről mindenki pont ugyanazt gondolja - lehetőséget teremtve identitását megőrző, ugyanakkor a másikat elismerő és egymástól tanulni képes tagokból álló közösségek életre hívására.

Ezt segíti az is, ha akár képzett csoportvezető által biztosított keretek közt, akár spontán szerveződő közösségben találkozunk azokon a bizonyos “buborékokon”túl. Így van lehetőség ugyanis, egyrészt gyakorolni az esetlegesen eltérő elképzelések miatt keletkező feszültség kezelését, másrészt így derül ki hogy mi az, amiben tényleg hasonlóak vagyunk.

És nem utolsó sorban kipróbálhatjuk azt is, hogy milyen az, ha a különbözőségtől nem menekülünk, hanem biztonságos közegben igyekszünk körüljárni, megismerni, legyen az akár másé, vagy épp saját másoktól való különbözőségünk. Az önismeretnek ugyanis, ha lehet, még fokozottabb jelentősége van egy olyan világban, ahol az ember ilyen mértékű inger és információ mennyiség között szelektál.

A Rádió Orient The show must go on című műsorába 2019-ben hívott meg a műsor mentora és moderátora, dr Dudás Ferenc, akivel a "Művészetterápiával a modern (digitális) kor kihívásaival szemben? Miért ne?" című adásban beszélgettünk többek között a digitális kor és a személyes kapcsolódások kérdéseiről, információdömpingről és az önismeret fontosságáról, és arról, milyen szerepe lehet ebben a közegben a művészetterápiás önismereti csoportoknak.

Hatalmas téma, teljes kibeszélésére természetesen nem is vállalkoztunk, de bízom abban, hogy sikerült pár hasznos és érdekes információt átadni az önismereti csoport műfajáról, és értékszemléletéről.

A beszélgetést itt hallgathatod meg:

The show must go on - 2019 február 14