Az alább linkelt videó arra az ambivalens tényre reflektál, miként lehet egy közösségi platform, nevével ellentétes hatással az emberek életére. A posztban arról is szó esik, hogy mégis, hogy jön ez a téma ide (mármint a blogra).
Közösségi, mégis elszigetel?
Az ember régi, törzsi életmódjából megmaradt igénye, hogy tudja, akivel találkozik, pontosan "melyik törzshöz tartozik", vagyis barátságos vagy ellenséges magatartásra számíthat-e tőle. Ez alapján dönti el, életére nézve jó-e az illető közelében tartózkodni, vagy fusson el, esetleg támadjon. Ugyanígy ő is átadja ezeket az információkat. Ez a fajta kommunikáció nagyon leegyszerűsített, hiszen akkor hasznos, ha minél gyorsabban és érthetőbben adjuk és kapjuk azt az információt, ami alapján dönteni tudunk.
Miért teljes katasztrófa az összes közösségi oldal? – teszi fel a kérdést az alábbi tízperces Vox youtube video szerkesztője:
Why every social media site is a dumpster fire?
A közösségi médiában, és úgy általában a neten – vagy akár óriásplakátokon – közölt üzenetek jelentős hányada részben azért olyan amilyen, mert az ember szociális viselkedésének számtalan jellemzője közül erre a bizonyos "törzsi nyelv" szerinti tájékozódásra épít. Sőt, még rá is erősít, amivel egyre nagyobb távolságot hoz létre a kicsit is különbözően gondolkodó emberek között. Mindehhez hozzáadódik, hogy a rengeteg hozzáférhető információ ellenére leginkább mégis csak a saját meggyőződéseinkhez jól rímelő tartalmakkal találkozunk, ami nem pusztán az adott platform algoritmusa miatt van. Mi magunk is többségében ezt keressük, és ezt fogadjuk el, mert szükségünk van a visszaigazolásra arról, hogy helyesen élünk, vagyis egy életképes közösség életképes tagjai vagyunk. És mert kényelmesebb is azt nézni, hallgatni és olvasni, ami egy az egyben saját elképzeléseinkkel azonos.
Nem csak a cikkek, posztok címei és a kommentek válnak egyre leegyszerűsítőbbé, és így egyre szélsőségesebbé, de a szövegek tartalma, saját választásaink is egyre egyoldalúbbak. Így viszont nagy az esély arra, hogy összességében félreinformáltak leszünk, a hatalmas információ dömping látszata ellenére valójában torz képet látunk és egyre kisebb részét ismerjük a világnak. Ennek aztán számos hátránya lehet, például törekvéseinkkel ellentétben éppen hogy gondolkodásunkban merevebbé, lehetőségeinket tekintve pedig zártabbá és kiszolgáltatottabbá tesz minket.
Nem összeesküvés, pusztán etikátlan üzleti logika
Egy adott, profitorientált oldalnak (és a közösségi média oldalak ilyenek) fontos, hogy látogatója minél több időt töltsön el rajta, mert így hatékonyabb lesz a tartalomszolgáltatásra befektetett pénz és idő, és több lesz a hirdetési bevétel is. Ahhoz viszont, hogy több időt töltsünk el egy adott oldalon, minél egyszerűbb és gyorsabb ingerek révén azt kell éreznünk, hogy nézeteink, gondolataink az épp kommunikált témában azonosak a többiekével, de minimum elismerésre méltóak, mert ellenkező esetben előfordulhat, hogy eltávolodunk az adott közegből.
Így viszont nem kényszerülünk egyes nézeteinket, elképzeléseinket árnyalni, vagy időnként újragondolni, tanulni, ismereteket újrastrukturálni stb. Ráadásul, mivel ettől elszokunk, a folytonosan jutalmazó visszacsatolást viszont megszokjuk, egyre kevésbé nyitunk másféle irányokba, és egyre kisebb az a kör, ahol komfortosan érezzük magunkat.
Pedig ma már ennél szofisztikáltabb működésre is képesek vagyunk – amennyiben azt gyakoroljuk, azt erősítjük magunkban. Sőt, valójában ez a törekvés nem csak lehetőség, de tulajdonképpen, a békés együttélés feltétele is.
Változó való világ
Közhely, olyan világban élünk, ahol az információ gyorsan és nagy távolságokba jut el, és ahol sokféle ember találkozik egymással. Számtalan érdek, elképzelés és gondolkodásmód kerül így gyakran egy virtuális vagy fizikai térbe. És ehhez nem is kell messzire menni, megfigyelhető akár egy országon vagy településen belül is. Egyébként is nagyon úgy fest, hogy jelenleg a Földön szükségünk is van földrajzi területeken, népeken, kulturális különbözőségeken átívelő informálódásra, kommunikációra és közös megoldásokra.
A közösségi média persze hozzásegíthet ehhez. A kezdeti lelkesedés után mégis ma már arról beszélünk, hogy ezek a webes felületeknek (Facebook, Instagram, Twitter stb.) miként erősíthetik az ellentéteket, mélyítve ezzel a szakadékot és a konfliktusokat társadalmi csoportok és az egyes emberek között is.
Találkozások
Hogyan kapcsolódik mindez a szocioterápiához?
Akadnak olyan értékek, melyeket a különböző módon élő, gondolkodó emberek közös nevezőként erősíthetnek egymásban és önmagukban, anélkül, hogy elvárnánk, mindenről mindenki pont ugyanazt gondolja - lehetőséget teremtve identitását megőrző, ugyanakkor a másikat elismerő és egymástól tanulni képes tagokból álló közösségek életre hívására.
Ezt segíti az is, ha akár képzett csoportvezető által biztosított keretek közt, akár spontán szerveződő közösségben találkozunk azokon a bizonyos “buborékokon”túl. Így van lehetőség ugyanis, egyrészt gyakorolni az esetlegesen eltérő elképzelések miatt keletkező feszültség kezelését, másrészt így derül ki hogy mi az, amiben tényleg hasonlóak vagyunk.
És nem utolsó sorban kipróbálhatjuk azt is, hogy milyen az, ha a különbözőségtől nem menekülünk, hanem biztonságos közegben igyekszünk körüljárni, megismerni, legyen az akár másé, vagy épp saját másoktól való különbözőségünk. Az önismeretnek ugyanis, ha lehet, még fokozottabb jelentősége van egy olyan világban, ahol az ember ilyen mértékű inger és információ mennyiség között szelektál.