A következő háromrészes blogbejegyzésben a szöveg alján linkelt tanulmányból olvashatók részletek. Az idézett tanulmányban a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület (MMSZKE) alapító elnöke és képző tanára, Németh László, összegezte a szocioterápia, különféle iskolák szerinti fogalmát és alkalmazási területeit.
„A Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület (2004) a következő meghatározását adja a szocioterápiának. A szocioterápia hozzájárul egy nyitott, elfogadó társadalom kialakulásához.
A szocioterápiás/közösségépítő csoportok működése a minősítés nélküli életre felkészítést, a személyes kiteljesedést, valamint a társadalomban lévő egyéni és közösségi kultúrák sajátosságainak elfogadását célozza.
A szocioterápia további célja a "tanult tehetetlenség", és a minősített egyéni helyzetből, az azonosságtudattal és "kompetenciával" élt egyéni helyzetbe való eljuttatás.
A szocioterápia/közösségépítés eszköze, az emberek természetes közegét jelentő intézményekben (iskola, munkahely, művelődési intézmények), valamint a civil társadalomban és a klinikumban működő csoportok, amelyek hozzájárulnak a nyitott, toleráns társadalmi működéshez.
A szocioterápia további eszközei a komplex művészetterápiás módszer (képzőművészet, mozgás, zene, biblioterápia), az empowerment (képessé tétel/hatalommal való felruházás) technikák, valamint a közösségépítés és demokratikus működési gyakorlatot szolgáló közösségi cselekvés (…)
A közösségi fejlesztés megközelítésében – a tanult tehetetlenséggel szembeni – kompetencia alapú életre való „rátanulás” – önismeret, és az önismeretre épített új társadalmat/környezetet alakító magatartások megtanulása - van a fókuszban. (…)”
2. rész: Mi az a szocioterápia - 2. rész
3. rész: Mi az a szocioterápia - 3. rész